Az ELTE PPK oktatási dékánhelyettese köszöntötte a konferencia résztvevőit. Megnyitó beszédében felidézte a jogszabályi környezetet, majd azt emelte ki, hogy a tényleges helyzet igen aggasztó. Bár ratifikált a fogyatékos személyek oktatáshoz és munkavállaláshoz való joga, mégis a szegregációt erősíti a magyarországi jogi szabályozás és megfogalmazás. Véleménye szerint a konferencián egybegyűlt civil és állami szervezetek képviselői, a szakterület oktató-kutatói és a hallgatók mint leendő szakemberek szívügyüknek tekintik a fogyatékos személyek boldogulását, de ennél többre van szükség: olyan együttműködésére van szükség a köznevelési intézmények, a felsőoktatás és a munkaerőpiac között, amelyek a fogyatékos személyek számára is biztosítják a társadalomban való részvételt a sokszínűség tiszteletben tartásával. 

Perlusz Andrea előadásában az inkluzív társadalmi környezet és a társadalmi integráció fogalmát, különbséget és főbb jelenségeit járta körül. Szó esett a két fogalom értelmezési kereteiről, arról, hogy kiket érint, az érintettséggel járó nehézségekről. Betekintést nyertünk az érintettek magyarországi helyzetébe, a társadalmi felelősségvállalás és ezt segítő programok fontosságába is.

Dr. Perlusz Andrea Tom Shakespeare 2013-as idézetével indította beszédét, miszerint “a fogyatékosság nem bizonyos képességek hiánya, hanem a fogyatékossággal élő emberek társadalmi részvételben való akadályozottsága”. Eszerint az inkluzivitás megteremtése is az egész társadalom felelőssége.

Szó esett az integráció és inklúzió közti distinkcióról is.  A valódi inklúzió olyan rendszert jelent, amely sokszínű és benne a különbségek értéket jelentenek. Az inkluzivitás megvalósulása mind a társadalom és gazdaság, mind az egyén számára fontos és előnyös. Az előadásból kiderült, hogy tudományos kutatások igazolják, hogy az inkluzív környezetben felnővő fogyatékossággal élő gyermekek jobban boldogulnak az életben és felnőttként könnyebben érnek el anyagi függetlenséget.

Az előadás felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi inklúzió csak széleskörű társadalmi összefogással jöhet létre. A várható élettartam növekedésével egyre nagyobb a valószínűsége, hogy sokan kerülhetnek a fogyatékossággal élő emberekhez hasonló élethelyzetbe, ezért is nagyon fontosak a támogató, sztereotípiáktól mentes, sokféleséget támogató és folyamatosan fejlődő, rendszerszintű szemléletformáló, attitűdformáló programok. Azért is, mert a statisztikai adatok szerint a magyar oktatási rendszer jelenleg még távolról sem tesz eleget az inkluzivitás követelményeinek.

Az előadás rendkívül jól illett a konferencia programjában az első helyre, hiszen az alapos fogalmi tisztázás és az inkluzivitás kérdésének tisztázása nagyban hozzájárult a többi előadás könnyebb megértéséhez.

Készítette: Szabó Anna, 3. évfolyamos hallgató, közösségszervezés BA, kulturális közösségszervezés szakirány, ELTE PPK

Fehér Miklós nagyon jól felépített, érdekes előadása bevezetőjében a megváltozott munkaképesség fogalmát tisztázta, ami nem azonos a fogyatékossággal. Az előadás mind a munkavállalók, mind a munkáltatók nézőpontjából elemezte az érintettek foglalkoztatásának előnyeit. Ez magában foglalja a társadalmi felelősségvállalást, a munkahelyi kultúra pozitív változását, az uniós direktíváknak való megfelelést, nem utolsó sorban pedig azt, hogy az érintettek munkához, a munkáltatók pedig jó, megbízható munkaerőhöz jutnak.  Fehér Miklós bemutatta KézenFogva Alapítvány felkészítő programjának alapkoncepcióját. A lényege, hogy a megváltozott munkaképességgel rendelkezőknek lehetőséget biztosítanak az iskolából való kikerülés után munkahelyen tapasztalatot szerezni, mentor segítségével. Ez mindenki számára jótékony hatású, segít a beilleszkedésben és a munkakörhöz kapcsolódó feladatok, tevékenységek minél gyorsabb elsajátításában. A program során tartanak kommunikációs és önismereti tréninget is, ami folyamatos tanulásban segít. A munkaadóknak és a kollégáknak szemléletformáló program biztosítására is van lehetőség, hogy minél könnyebben történjen az integrálódás.

Az előadás lezárásaként a programban résztvevők sikertörténeteiről hallhatunk, ami egy nagyon pozitív és motiváló része volt az előadásnak.

Készítette: Maller Hanga, 3. évfolyamos hallgató, közösségszervezés BA, kulturális közösségszervezés szakirány, ELTE PPK

A konferencia harmadik előadása a “Kézenfekvő gondolatok a siket és nagyothalló személyek (nyílt) munkaerőpiaci lehetőségeiről érdekvédelmi szemmel” címet kapta és a SINOSZ munkaerőpiaci szolgáltatásvezetőjén, Hangya Dórának témával kapcsolatos gondolatait hallhattuk, főképp az Akadályugrás program fókuszba helyezésével. 

Az Akadályugrás program célja, hogy segítsenek azoknak a cégeknek felkészülni a hallássérült munkavállalók fogadására, akik nyitottak erre a lehetőségre. A program 2013-ban jött létre és az elmúlt 10 évben több, mint 3000 dolgozni vágyó emberen segítettek, 200 munkaadóval dolgoztak együtt és 500 toborzási projektet valósítottak meg. Az alacsonyan kvalifikált munkavállalók segítése mellett céljuk, hogy a fogyatékossággal élő emberek ne csak betanított munkakört tölthessenek be, hanem az esélyegyenlőség jegyében végzettségüknek megfelelő munkát végezhessenek. A projekt által már sok érintett személynek sikerült kiemelt pozíciókhoz jutnia. Az SINOSZ számára a vállalatok szemléletformálása is fontos, ezért különböző támogató szervezetfejlesztési és toborzó programokat, akadálymentesített interjúkat és jelnyelvi tolmácsszolgáltatásokat biztosítanak a siket és nagyothalló személyek (nyílt) munkaerőpiaci lehetőségeinek előmozdítása érdekében 

Hangya Dóra előadásának fontos része volt még az Akadályugrás programmal összefonódó HR-kampány, amely keretében több szemléletformáló és ismeretterjesztő videót készítettek, amiket lehetőségünk volt megtekinteni a konferencián, ezek nem csak a problémákra szerették volna felhívni a figyelmet, hanem pozitív változást is kezdeményezni.

Készítette: Teng Márk Henry, 3. évfolyamos hallgató, közösségszervezés BA, kulturális közösségszervezés szakirány, ELTE PPK

A konferencia utolsó előadását Podmaniczky Éva tartotta, aki a Magyar Postánál tevékenykedik foglalkoztatási rehabilitációs mentorként.

A Magyar Posta a SINOSZ egyik legszorosabb együttműködő partnere, egy 157 éve fennálló vállalat, amelyben jelenleg is 22.000 ember dolgozik, akik közül 400-an megváltozott munkaképességű munkavállalók. A saját programjukat Tegyünk együtt! néven indították útjára, elsősorban felmérték, milyen pozíciók lehetnek kompatibilisek a fogyatékossággal élő dolgozók számára, jellemzően a pénzügyi, kézbesítői, logisztikai küldeményfeldolgozói és posta ügyfélszolgálati ügyintézői munkakört találták megfelelőnek számukra. Podmaniczky Éva hozott konkrét példákat, amelyből kiderült, hogy vannak MMK-s munkatársaik, akik jogászként, HR és IT területen dolgoznak. De a céljaik nem merülnek ki ennyiben, szeretnék, hogy mindkét oldalról elinduljon egy nyitott gondolkodás, ezt különböző programokkal, kvízekkel vagy tematikus napokkal próbálják elérni. Fontos számukra, hogy folyamatosan edukálják az ott dolgozókat, ezzel hidat építve az

A jó hangulatú záróelőadás a téma iránt érdeklődő látogatók számára informatív és részletekbe menő prezentációként könyvelhetjük el.

Készítette: Teng Márk Henry, 3. évfolyamos hallgató, közösségszervezés BA, kulturális közösségszervezés szakirán, ELTE PPK

A workshopok a résztvevők aktív részvételére, eszmecseréjére épültek, amelyek során a résztvevők 5-8 fős csoportokban oszthatták meg gondolataikat, tapasztalataikat csoportos feladatok keretében. Mivel közel 100 fős volt a rendezvény, a workshopok vezetői online felületen tervezték a munkát. A Padlet felületét használták, ahol minden csapat a választott csapatnév szerint vitte fel gondolatait az adott témához, így megjelenhetett a vegyes összetételű, randomizált csoportok véleménye, tapasztalata. A workshopok nagyon gördülékenyen folytak, online keretek között gyorsan és mindenki számára elérhetően megjelenítve a hallgatóság munkájának eredményét jelentő megállapítások.   

Workshop 1.

Az első workshopot Dunás-Varga Ildikó (gyógypedagógus, okleveles emberi erőforrás tanácsadó, doktorjelölt a PPK Neveléstudományi Doktori Iskola Andragógia programjában, az ELTE BGGYK egyetemi tanársegédje) és Berényi Diana (gyógypedagógus, doktorandusz az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola Gyógypedagógiai programjában, az ELTE BGGYK egyetemi tanársegédje).

Az első workshop „Szakképzési és munkaerőpiaci sikeresség a fogyatékossággal élő felnőttek világában” címet kapta, ami szépen körül járta a nagy témát. A résztvevők foglalkoztak a pályaorientáció és a továbbtanulás, a munkahelyi karriertervezés támogatásával, és a támogató vagy nem támogató háttér hatásainak kérdéseivel, érintve az iskolarendszer, mint támogató háttér szerepét. A pályaismeretekkel, pályaalkalmassággal kapcsolatban néhány támpontot adva fogalmazták meg az első kérdést: „Hogyan lehetne hatékonyabban csinálni? Kinek mire lenne szüksége, különböző szereplők saját szempontjából?”

Nem csak a jó tapasztalatok szerették volna összegyűjteni, hanem a problémákat is, hogy min lehetne még változtatni, pl. hol lehetne beavatkozással még több támogatást nyújtani. A második téma a munkahelyi karriertervezés volt. A hozzá kapcsolódó segítő kérdés: „Hogyan tudjuk ezt támogatni az adott szervezet szempontjából?”. A harmadik megbeszélendő téma, a támogató háttér volt és a szociális háttér színterei közül az otthon szerepével foglalkozott. Ez a téma érintette legérzékenyebben a résztvevőket, hiszen saját tapasztalataikat osztották meg egymással.

A segítő kérdések ebben a témában: „Mennyiben befolyásolja az érintett személy pályaválasztását, munkába állását az otthoni támogató vagy nem támogató háttér?”. A negyedik, egyben utolsó kérdés a kibővített támogató háttérbe beletartozó iskolára irányult, és arra, hogy ennek milyen szerepe van az érintettek életében. „Az iskola, a pedagógus, oktatásban résztvevő szakemberek, egyéb szakemberek - ebben milyen lehetőségek rejlenek és milyen gyakorlatokat látnak a saját területükön, milyen kihívások vannak és milyen válaszokat lehet rá adni.”       

   
Általánosságban elmondható, hogy a résztvevők a felmerült kérdések kapcsán negatív tapasztalataik voltak, és szinte az összes csapatban felmerült, hogy ezen a téren is fejleszteni kellene az oktatást. Illetve kiemelném, hogy bár ők maguk is tisztába voltak azzal, hogy a fogyatékossággal élő embereknek van lehetősége dolgozni, azonban e területen továbbra sem állnak rendelkezésre olyan széleskörű tájékoztatási lehetőségek, mint a nem érintett emberek számára. A fogyatékossággal élők foglalkoztatására vonatkozó információk szűkössége az iskolarendszert is jellemzi, hiszen továbbra sincs kifejezetten a fogyatékossággal élők tanulási, szakképzési lehetőségeit ismertető rendszer, amely az érintettk személyes és szakmai igényeket teljes mértékben kielégítené.         
Az előadásokhoz hasonlóan többen hangsúlyozták a szakemberek képzésének fontosságát, a azt a lényegi kérdést. hogy a fogyatékossággal élő személyek számára elengedhetetlen az akadálymentes, támogató közeg.

Összességében értékes eszmecsere volt, a csapatok nagyon aktívak voltak, és szinte mindenhol hasonló észrevételek jelentek meg.

Workshop 2.

Rövid szünet után a második workshopot Kovács Gábor (szociológus, doktorjelölt az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola Gyógypedagógiai programjában) moderálta, aki fogyatékossággal élő emberek szubjektív jóllétével foglalkozó szakember.

Az 1. sz. workshop csoportfelállásai megmaradtak, annyi különbséggel, hogy a csapatokhoz a PPK emberi erőforrás tanácsadó mesterképzésének nappali hallgatói is becsatlakoztak. A válaszokat a csoportoknak továbbra is a Padlet felületére kellett beküldeniük, egy-egy kérdés megválaszolására pedig szintén 5-6 perc jutott.

Ennek a workshopnak a címe a “Fogyatékossággal élő személyek munkaerőpiaci karrierkérdései” volt. Itt a részvevők ugyancsak körbejárták a pályaorientáció, továbbtanulás és a támogató háttér témakörök kérdését, azonban itt már más megközelítésből.

Az első két kérdés arra tért ki, hogy egy munkáltató hogyan tudja segíteni a fogyatékossággal élő emberek továbbtanulását, amikor ők már résztvevői a munkaerőpiacnak, illetve, hogy milyen képzésekkel tudja alkalmazottjait segíteni a munkahely, abban az esetben, amennyiben felnőttkorukban történne állapotváltozás.

A következő két kérdés a támogató háttér két szereplőjével, a munkahely, és a képzőintézmény színterével foglalkozott. Az első kérdés azon gondolkoztatott el, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára mekkora kihívást jelenthet a munka és a magánélet egyensúlyának fenntartása, figyelembe véve a különböző szerepeket, mint például otthoni, családi szerepek, valamint a gyermekkori vagy szülői szerepek. Illetve, hogyha ezek problémát jelentenek akkor, a munkaerőpiac különböző szereplői hogyan tudnak segíteni. A második kérdés pedig a képzési rendszer és munkáltatói igények kapcsolatára kért reflektálást. Illetve, hogy hogyan tud a kettő pozitívan reagálni egymásra, hogy a legkorszerűbb tudással rendelkezzenek a fogyatékossággal élő emberek.

A workshopok vezetői zárókérdésként a résztvevőktől példákat kértek az iskolák és a duális képzésben lévő partner cégek közötti „a jó együttműködésére”. Illetve, hogy mindkét oldalon milyen további kielégítendő igények és szükségleteket merülnek fel,

A válaszokat ugyan nem vitatták meg időszűkében közösen, de a workshopok vezetői és a szervezők gondoskodnak arról, hogy minden résztvevőhöz eljusson akadálymentes formában a közös munkafelületként használt Padlet, ezáltal lehetőséget biztosítva a további diskurzus folytatásához.

Készítették: Gombkötő Luca, 3. évfolyamos hallgató, közösségszervezés BA, kulturális közösségszervezés szakirány, ELTE PPK és Csesznok Dóra, 3. évfolyamos hallgató, közösségszervezés BA, kulturális közösségszervezés szakirány, ELTE PPK