Beszélgetések a szakképzésről

Napjainkban a szakképzés aktuális kérdéseiről folytatott diskurzusok kevéssé érintik a felsőoktatásban folyó oktató és kutatómunkát, pedig a felsőoktatás a sokszínű szakképzésnek mind volumenében, mind jelentőségében meghatározó területe.

A Szakképzési Kollégium „Beszélgetések a szakképzésről” c. hibrid rendezvény sorozatának 2023. november 23-i rendezvénye kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztály Pedagógiai Tudományos Bizottság Felsőoktatás-pedagógiai Munkacsoportja, az ELTE PPK által, 2023.10.25-én lezajlott „Felsőoktatás-pedagógiai kutatások és fejlesztőmunka az új feltételek között” c. konferenciához, valamint a 2023 évi Országos Neveléstudományi Konferencia egyik szekciójához.

A hibrid kerekasztal módot adott arra, hogy az érdeklődők bővebb információhoz jussanak az egy hónappal korábbi konferenciákon előadott, a felsőoktatásban folyó oktató- és kutatómunkáról, valamint a felsőoktatás és középfokú szakképzés egyre gazadagdó kapcsolatáról.  A meghívott négy előadó a felsőoktatás aktuális kérdési közül az oktatásban és a kutatásban egyaránt meghatározóvá váló interdiszciplinaritás, nemzetköziesedés problémáira, a kompetencia-központú oktatás és a tanulási környezet változásának módszertani kihívásaira, valamint a felsőoktatás harmadik missziója kapcsán a tudásháromszög kérdésre reagált.

Benedek András (BME) megnyitójában hangsúlyozta, hogy a gyorsan változó technikai fejlődésből adódó társadalmi-gazdaság elvárások reflektorfénybe helyezték nemcsak az alap- és középfokú oktatás és képzés szintjén, hanem a felsőoktatás szintjén is a szakemberutánpótlás képzésének és az ehhez kapcsolódó kutatásoknak a fontosságát, remélve, hogy a  beszélgetés válaszokat ad arra, hogy a különböző diszciplinákhoz kapcsolódó egyetemi oktatás és kutatás milyen nehézségekkel szembesül és ezekre milyen válaszokat ad, amikor a gyorsan változó munkaerőpiac számára képez szakembereket és kutatja-e területeket.

Dorner Helga (ELTE) az október 25-i konferencia tapasztalatai kapcsán a felsőoktatás-pedagógiai fejlesztések többszintű mikro-, mezo- és makroszintű megközelítésének fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve mindhárom szinten a jelentkező interdiszciplinaritás és nemzetköziesedés meghatározóvá váló jelentőségét, napjainkban ugyanis az egyre fontosabb munkahelyi, munkaalapú tanulás és ennek kutatása csak interdiszciplináris megközelítésben, nemzetközi teamekben valósulhat meg sikeresen. Nem véletlen, hogy felsőoktatás pedagógiai módszertani központok jönnek létre az egyetemeken, hogy figyelemmel kísérve a nemzetközi innovációkat, segítség az oktatókat, hogy munkájuk nyomán a végzett hallgatók képesek legyenek megfeleli az IKT kihívásainak, a szakmai és a transzverzális munkaerőpiaci kompetenciaelvárásoknak. Az egyetemeknek ugyanakkor - kutatási feladataik révén - meg kell felelni a nemzetközi egyetemi rangsorokban való előrejutás követelményének, s mindezt rendszerint nehéz anyagi és szervezeti körülmények között. Hozzászólásában hangsúlyozta, hogy nagyobb hangsúlyt kell fordítani a felsőoktatás-pedagógiai kutatások hasznosulására, egyrészt a tanulási-tanítási folyamatot érintő oktatói és kutatói munka vonatkozásában, másrészt szervezeti szinten, stratégiai kérdésként kezelve a szervezeti kultúra és intézményfejlesztés perspektívájának összehangolását, tudatos változásmenedzsment működtetését.

Sediviné Balassa Ildikó (a MOME képviseletében) a „Kreatív technikum” elnevezésű MOME projektet mutatta be és rámutatott a felsőoktatás különösképpen újszerű problémájára, hogy nem „csak” az adott tudományos diszciplina ismeret- és kompetenciaanyagát kell elsajátítania az egyetemek hallgatóinak, hanem olyan transzverzális kompetenciák területére is fel kell készíteni őket, amelyek eredendően, szoros értelemben nem tartoznak a diszciplinához. Ez nemcsak egyetemi képzési probléma, hanem – mint tudjuk – a szakképzés egyik gyors választ igéylő, új kihívása. Erre kiváló példa a MOME kreatív technikumi projektje, amely – a megvalósított pilot jellegű fejlesztésen túl példaértékű abban a vonatkozásban, hogy egy nagynevű művészeti egyetem miért és hogyan tudja segíteni a szakképzést, ahol a kreativitás elvárása egyre inkább kiemelkedően fontos munkaerőpiaci elvárásként jelentkezik. A projekt célja volt, hogy a kreatív kompetenciák fejlődésének támogatásával növelje a társadalmi, gazdasági és innovációs potenciált. Ugyanis a design módszerek, a kreatív tanulás és a személyre orientált fejlesztések javítják a szakképzettséget szerzők probléma-megoldási, kreatív, innovációs kompetenciáit és vállalkozókészségét, növelik a szakképzés innovációs potenciálját, hozzájárulnak egy méltányosabb társadalom kialakulásához és a gazdasági növekedéshez. A pilot jellegű, folytatandó kutatás a kreativitás fejlesztésére koncentrált, kiterjesztette annak értelmezését és kidolgozta a kreatív technikumok értékelését és fejlesztését támogató szempontrendszert, amely más képző szervezetek számára is adaptálható.

Fazekas Ágnes (ELTE) az egyetemközi Workplace Research and Learning Development Group (WoRLD) folyamatban lévő kutatásának részeredményeiről számolt be, amelyben arra keresték a választ, hogy az eltérő munkaterületeken milyen specifikus tanulási helyzetek és környezetek segíthetik leginkább a szakmai tudáskészletek fejlesztését, hosszabb távon érvényes szinten tartását. A munkahelyi tanulás kutatásának keretrendszere az objektum, a folyamat és a szubjektum oldaláról több szektorokon belül, HR, pedagógus és mérnöki munkaterületeken vizsgálta a munkahelyi környezet specifikumait, és a szektorokon átívelő tanulási helyzeteket. Az első empirikus eredmények már jól mutatják, hogy az olyan munkaterületi jellemzők, mint a tanulásszükséglet, a kontroll, az inkubációs tér és idő jelenléte, az interdiszciplinaritás, a stresszfaktor, a versenyhelyzet, illetve a humán rendszer irányítás funkció a kérdés szempontjából meghatározó munkaterületi/ ágazati jellemzőkként azonosíthatóak. A kutatás eredményei várhatóan jól hasznosíthatóak lesznek a munkahelyi tanulást támogató rendszerek kidolgozása, illetve az egyes szakterületekre felkészítő képzések tervezése során is.

Kálmán Anikó (BME) hozzászólásában - a tudásháromszög megközelítése mentén - arra a kérdésre kereste a választ, hogy az életen át tartó, folyamatos tanulás - a jövőközpontú élethosszig tartó tanulási skillek és kompetenciák fejlesztése révén - hogyan képes találkozni és megfelelni a társadalmi gazdasági szükségleteknek. A kérdés megválaszolása különös jelentőségű 2023.ban, a skillek és kompetenciák európai évében.  A felvetett kérdésre adott válaszában, nemzetközi kitekintéssel a politika és a gyakorlat szempontjából egyéni, szervezeti és nemzeti szinten emelte ki a legfontosabb tényezőket, majd egy 2011-2023 idővonalon összegezte a kihívásokból adódó mozgatórugókat, a válaszként megfogalmazott uniós dokumentumokat és az azokra adott, a készségek/kompetenciák fejlesztését meghatározó válaszokat. Hozzászólásának végé az EU lifelong learning kompetenciák kapcsán az egész életen át tartó tanulás perspektívájában hangsúlyozta a kompetenciaorientált oktatás előmozdításának, a megfelelő tanulási környezet kialakításának, a tanárok és oktatási személyzet támogatásának a fontosságát.

Kraiciné Szokoly Mária (ELTE) szerint az elhangzott beszélgetés megerősítette azt a tapasztalatot, hogy napjainkban – a társadalmi-gazdasági nyomás hatására - az egyetemek egyre inkább képesek komplex módon kezelni és megvalósítani a felsőoktatás a hármas misszióját, egységben kezelni az oktatás, a kutatás feladatait, a gyakorlati képzés fejlesztésével követni a gazdaság gyorsan változó igényeit, alap és alkalmazott kutatásaival a szakterület innovációs motorja lenni és megfelelni a harmadik missziójából adódóan az egyes földrajzi régiókban betöltött tudásközpont szerepének.

A kerekasztal-beszélgetés a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából valósult meg a Magyar Pedagógiai Társaság, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának Műszaki Pedagógiai Tanszéke és az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézetének szervezésében.