Sajátos tanulási szükségletű felnőttek tanulástámogatása

A Magyart Tudományos akadémia tizenkilencedik alkalommal rendezi meg a Magyar Tudomány Ünnepét, melynek novemberi programsorozatában az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézete idén is szakmai eseményt szervez: oktatókat, kutatókat, hallgatókat, a szakmai képviselőit és a leendő szakembereket is várjuk 2022. november 23-án a „Sajátos tanulási szükségletű felnőttek tanulástámogatása az új kutatási eredmények tükrében” c. workshopra. (Jelentkezés itt.)

Az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola Andragógia Programjában Kraciné dr. Szokoly Mária c. egyetemi docens témavezetésével kutatják a hátrányos helyzetű célcsoportok felnőttkori tanulásának esélyeit, tanulástámogatásának jó gyakorlatait és mindennapi munkájukban is tesznek a speciális körülmények között élők oktatási-képzési és munkaerőpiaci esélyegyenlőségéért. A téma iránt érzékeny hallgatók már a mesterképzésük során bekapcsolódhatnak a kutatásokba kurzusok projektfeladatain vagy akár a szakdolgozati témaválasztáson keresztül, majd a doktori tanulmányaik alatt kibővíthetik, elmélyíthetik a megkezdett munkájukat. Kutatási terepet kínál a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum, szakmai fórumot biztosít az EPALE Magyarország. Mindkét szervezet a november 23-ai workshop társszervezője is egyben. (Részletes program itt.)

Hogy kezdődött az együttműködés, hogy került be a sajátos tanulási igény témája az andragógia doktori programba, hogy váltak célcsoporttá a fiatalok az idős korosztály mellett – többek között erről beszélgettünk Kraiciné dr. Szokoly Mária témavezetővel és Mohos Edina doktori hallgatóval.

Mit jelent az andragógia értelemben a sajátos tanulási igény?

A pedagógiai gyakorlat talán legnagyobb kihívása napjainkban a növekvő számú sajátos nevelési igényű, különböző tanulási nehézséggel küzdő tanulók sikeres fejlesztésének, tanulástámogatásának kérdése, olyan speciális módszerek, eljárások kidolgozása és széleskörű alkalmazása, amelyek alkalmazhatók a nevelés-oktatás különböző szintű és típusú intézményében. Az elmúlt évtizedekben a pedagógiai kutatások, különösen az alternatív pedagógiai iskolák számos módszert, eljárást dolgoztak ki, amelyek hatékonyan alkalmazhatók e tanulócsoportok esetében. Azonban a felnőtt kor elérésével a köznevelésben az SNI tanulókat érintő pedagógiai gondoskodás megszűnik, miközben a felnőttkori tanulás sürgető szükségletté vált mind a gazdaság, mind az egyén szempontjából, mondhatjuk, hogy az élethosszig tartó tanulás mindenki számára a munkaerőpiaci és életvezetési sikeresség feltételévé vált.

Kik a sajátos tanulási igényű vagy szükségletű felnőttek?

A felnőttkori sajátos tanulási igény tágabb fogalom, mint az iskoláskori sajátos nevelési igény. Ebbe a célcsoportba azok a felnőttek tartoznak, akiket SNI tanulóként diagnosztizáltak, vagy kezeltek az iskolában, hanem minden olyan felnőtt tanulócsoportot, akiknek a tagjai akár szocio-kulturális hátrányaikból, akár egészségi állapotukból, vagy életkorukból adódóan különös figyelmet igényelnének a felnőttkori tanulás világában, s akik rendszerint korábbi tanulási kudarcaik miatt kevéssé motiváltak a felnőttkori tanulásra, ugyanakkor jelentősé élet-és munkatapasztalattal rendelkezhetnek.

Lehet nevesíteni ezeket a felnőtt tanulói célcsoportokat?

Az SNI körhöz tartozók, gondolok itt a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességűek felnőttképzésben éritett csoportjaira; továbbá a diszlexiás, diszgráfiás diszkalkuliások csoportjára és azokra, akik beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdöttek az iskolában. Népes csoportot képviselnek a szociokulturális hátrányból érkezők. Közöttük gondolok - andragógia módszertani szempontból talán leginkább kutatott célcsoportra, a romákra, illetve a többségi társadalom szociokulturális hátrányaik miatt marginalizálódó csoportjai, akik körében az elmúlt évtizedekben számos uniós „felzárkóztató” projekt valósult meg, és jelentős, az oktatásukra-képzésükre vonatkozó módszertani eredmények születtek. De ide sorolom a zártan élőket, a fogvatartottakat és a tartósan egészségügyi problémák miatt kórházban élőket és a bevándorlókat. Végül, de nem utolsó sorban ide sorolom – a napjainkban örvendetesen nagy figyelemmel kísért csoportot, az idősek népes csoportját. A fokozott figyelem oka nemcsak az, hogy köszönhetően többek között az orvostudomány és az egészségügy fejlődésének egyre több az idős. A figyelem fő oka talán az, hogy kulcskérdés a harmadik életkorban lévők tanulása. Csak így tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó világhoz. Azonban fontos a szerepük a gazdaság a humánerőforrás ellátottsága szempontjából is, hiszen a friss nyugdíjasok képezik a potenciálisan bevonható humánerőforrás népes csoportját, tudásuk, kompetenciáik frissítése és részleges visszavezetésük a munka világába a gazdaságnak hasznos, az egyéneknek pedig hasznosságtudatukra építő, örömteli, jóllétüket növelő tevékenység, de bizonyos értelemben ide sorolom a fiatal felnőtteket is.

Hogy váltak hátrányos helyzetűvé a fiatalok vagy fiatal felnőttek, akik bírják és élvezik a digitális világ összes előnyét?

Az iskola egyre kevésbé tudja felkészíteni a fiatalokat mindarra, amit a munkáltatók manapság elvárnak. Kompetenciabeli hiányosságok nem csak a szocio-kulturális értelemben vett hátrányos helyzetű csoportokban mérhetők, hanem a fiatalok, pályakezdő fiatal felnőttek körében is. Az andragóia válaszokat kínál arra, hogy az iskolarendszerű képzésen kívül hogyan fejleszthetők azok a kompetenciák, amelyek a munkaerőpiaci esélyeket növelni tudják, mert a szakmai tudás önmagában nem elegendő.

Hogyan tudja feloldani, megkönnyíteni az andragógus a felnőttkori tanulás akadályozott helyzeteit?

A felnőttkori tanulás egyik fő jellegzetessége, hogy a felnőtt nem főhivatású tanuló, azaz a tanulás csak a munkavállalás és a családi kötelezettség után jelenik meg igényként. Ezért a felnőtteknek nagyon kevés a tanulásra fordítható ideje, továbbá nagyon pragmatikusak, azaz főként az azonnal hasznosítható, gyakorlatban alkalmazható tudás megszerzésére törekszenek. Tehát nagy a felnőttképzők kihívása, hogy mind a gazdaság, mind a tanuló felnőtt tanuló igényeinek, elvárásainak megfeleljen a felnőttkori tanulást érintő törvény háttér szűkössége mellett. A megoldás értelemszerűen kettős: egyrészt felnőttek esetében kiemelt szerepet kap a célcsoport és a tanuló személy megismerése, az előzetesen, bármelyik tanulási úton megszerzett ismereteinek akceptálása, validáció útján történő érvényesítése, másrészt megvalósítandó feladat - figyelemmel a felnőttkor tanulási jellemzőire-a pedagógiai kutatások meglévő tanulástámogató módszereinek adaptálása, új módszerek kidolgozása, hiszen az IKT korában különösen nagy a tanulástámogató módszertani háttér, amelyre történő építés pozitív és negatív értelemben egyaránt kihívást jelent a felnőttképzés számára.

Megjelenik-e a téma, a kutatási eredmények az alap- vagy mesterképzési programokban?

Már évtizedekkel ezelőtt, az andragógia szak megalapításakor felmerült a kérdés, hogy mit a helyzet a felnőttoktatás- és képzés világában, ahol felnőttként jelen vannak az iskola falait elhagyó SNI tanulók, miközben az andragógia, mint fiatal tudományterület még nem készült fel e tanulók speciális fejlesztésére, képzésére. A problémát tovább nehezíti, hogy az érett felnőttkorban lévő, a 40-50 évesek esetleg nem is tudják, hogy tanulási nehézségeik hátterében milyen, ma már kezelhető problémák állnak, csak azt tudják, hogy annak idején tanulási nehézségeik és kudarcaik voltak a közoktatásban. Következésképp alulmotiváltak és tele vannak félelemmel, amikor felnőttként ismét tanulásra kell adják a fejüket. Ezért az ELTE PPK andragógia és emberi erőforrás tanácsadó mesterszakok tanterveinek differenciált szakmai ismereti részébe beépítettük a sajátos tanulási igény és munkaerőpiaci esélyegyenlőség témaköreit, így a hallgatók „A felnőttképzés célcsoportjai 1-2.” és az „Esélyegyenlőség és emberi erőforrás-menedzsment” című kurzusokon, építve saját élményeikre, tapasztalataikra, megismerkednek e célcsoport szükségleteivel és tanulástámogatásuk lehetőségeivel, módszertanával.

Hogy került fókuszba a sajátos tanulási igény a doktori iskola andragógia programjában?

Szerencsés módon már évtizedek óta tapasztalom, hogy az andragógia szakos hallgatók többsége szociálisan érzékeny és szívesen választják a hátrányos helyzetű csoportok képzés útján történő felzárkóztatásának kutatását egy-egy projektmunka vagy a szakdolgozat keretében. Talán ez volt az előzménye annak, hogy egyre több mesterszakos hallgató jelentkezett e témakörben doktori tanulmányokra, rendszerint folytatva a szakdolgozatban megkezdett kutatást. Ezt mutatja a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett workshopunk is, ahol megjelennek a fogyatékossággal élők tanulásának és munkaerőpiaci helyzetének kérdései, vagy a fogvatartottak tanulásának fontossága a társadalomba történő sikeres visszailleszkedésük szempontjából. Tágul a témakör, hiszen kutatandó e kérdés nemzetközi és hazai jó gyakorlatainak feltárása, de a doktori hallgatók körében most már tapasztalati alapon új nézőpontként tud megjelenni az állam, a fenntartó szerepének kérdése is.

A mesterszakos és doktori tanulmányok igazodnak az uniós szakpolitikákban és célkitűzésekben megjelenő direktívákhoz, amelyekben jelentős szerepet kapott a fogyatékos vagy más okok miatt perifériára kerülő emberek maradéktalan társadalmi befogadása és hozzájárulásuk segítése az aktív állampolgárisághoz, a társadalom alakításához. Ennek kapcsán már az andragógia alap- és mesterképzési szakok alapításakor felmerült a kérdés, hogy módszertani szempontból hogyan közelítsünk azokhoz a felnőttekhez, akik SNI tanulóként lépnek ki a köznevelés világából. Azóta a nemzetközi és a hazai statisztikai adatok azt mutatják, hogy sajnos emelkedik a sajátos nevelési igényű tanulók száma, azaz egyre több tanulási nehézséggel küzdő tanulót diagnosztizálnak a köznevelés világában. Ezek a tanulók kilépve az iskola világából felnőttként hasonló gondoskodást igényelnének a felnőttképzés világában is, azonban jelenleg sem a törvényi háttér, sem a felnőtt- és szakképzési intézményrendszer még nem készült fel a sajátos tanulási igényű felnőttek szakszerű és hatékony személyre szabott képzésére.

Fontos megjegyezni, hogy doktori hallgatóink témaválasztásai gyakran felvetik a szükségét annak, hogy a témavezetés kapcsán tártémavezetőket kérjünk fel, hiszen az andragógiai program az andragógia irányából támogatja a hallgatót, s ha szükséges támogatást kaphat egy másik tudományterületről más egyetemi karok oktatóitól. Igy az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói is vállaltak társtémavezető feladatot az andragógiai doktori program keretében.

Mi az együttműködés alapja a Budapesti Komplex Szakképzési Centrummal és az EPALE Magyaroszággal?

A felnőttkori tanulás kutatási hátterét természetesen a gyakorlat jelenti. Magától értetődik, hogy együttműködünk felnőttképző és szakképző intézményekkel. Ez biztosítja a mesterszakosok és a doktoranduszok számára az élő, valós kutatási terepet, a szakképző intézmények számára pedig a nevelő-, fejlesztőmunkájukhoz szükséges friss tudást és kutatási lehetőséget adja. Így évek óta együttműködési keretmegállapodás keretében együtt dolgozunk a Budapesti Komplex Szakképzési Centrummal, amelynek tagiskolái kiváló kutatási lehetőséget biztosítanak számos kutatási irány és célcsoport vonatkozásában. Ezt igazolja majd a workshop második része, amikor a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum egyik tagiskolája mutatkozik be kutatást gazdagító eredményeivel.

Nagyon fontosnak tartjuk a bekapcsolódást a felnőttképzés és szakképzés nemzetközi elméleti és gyakorlati jellegű kutatásaiba. Ennek első lépéseként több éve együttműködünk az EPALE Magyarországgal, amely kiváló lehetőséget ad arra, hogy kitekintsünk az élethosszig tartó tanulás területén megvalósulónemzetközi kutatási eredményekre, jó gyakorlatokra. Együttműködésünk sikerének tekintjük közösen rendezett programokat, hallgatóink blogbejegyzéseit, nemzetközi kapcsolataik alakulását az EPALE felületen zajló szakmai munkának köszönhetően. Örülünk, hogy idén ez a szakmai esemény a Magyar Tudomány Ünnepének égisze alatt szerveződött.

Merre vannak és mit csinálnak most a témában kutató doktori hallgatók?

Köszönöm a kérdést, csupa jó eredményről számolhatok be. A diszlexia témában doktorált Gátas-Aubelj Katalin jelenleg Svájcban, a téma kiváló szakemberként tevékenykedik. A fogyatékossággal élők felnőttképzési és munkaerőpiaci kérdéseit kutató végzett doktorandusz Hangya Dóra, a SINOSZ vezető munkatársa, a hallássérültek munkaerőpiaci esélyegyenlőségével foglalkozik. Dunás-Varga Ildikó doktorandusz tanársegéd lett az ELTE Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai Karán és számos fórumon képviseli a fogyatékossággal élő emberek érdekeit. A közelmúltban doktorált a fogvatartottak tanulásával foglalkozó Molnár Attila Károly pedig bekerült a fogvatartottak tanulását vizsgáló nemzetközi kutatócsoportba.

Milyen jövőben tervek vannak az andragógia doktori programban?

Vágyam és tervem, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal való andragógiai vonatkozású kutatások egyre inkább jelenjenek meg és szervesüljenek a felsőoktatási szakok képzési programjaiba, találják meg méltó helyüket a különböző neveléstudományi képzések curriculumaiban, doktoranduszaink kerüljenek be nemzetközi szakmai szervezetekbe, kutatócsoportokba és méltán képviseljék az ELTE PPK oktatóinak hagyományos társadalmi érzékenységét, elkötelezettségét a társadalmi kérdések demokratikus megoldása iránt.

Bővebben az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola Andragógia Programjáról.

Sajátos tanulási szükségletű felnőttek tanulástámogatása az új kutatási eredmények tükrében c. workshop

2022. november 23. (szerda) 14:00-17:00

ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, 1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27., 213. terem