Mit várunk a felsőoktatástól? Fontosnak gondoljuk-e szabad gondolkodást? Mit tekintünk értéknek, és mit nem?
"Természetesen szükség van a felsőoktatás-pedagógiára" - mondta Dr. Kováts Gergely, a BCE Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgatója a 2023. április 13-ai műhelykonferenciára reflektálva beszélgetőpartnerének, Dr. Dorner Helgának, az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézetének intézetigazgatójának, aki a 2023. október 25-ére tervezett Felsőoktatás-pedagógiai Konferencia szervezője is.
A felsőoktatás expanziójával a hallgatók és oktatók sokszínűsége is megnőtt, a foglalkoztathatóság szerepe felértékelődött, de ennek nem szabad háttérbe szorítania az ember egészének (gondolkodásmódjának, bölcsességének) fejlesztését. Fontos, hogy erről minél tudatosabb legyen a gondolkodás, a felsőoktatáspedagógia pedig ezt szolgálja.
Az oktatás és kutatás szabadságának kérdése korunk egyik fontos dilemmájáról szól. Mit várunk a felsőoktatástól? Fontosnak gondoljuk-e szabad gondolkodást? Mit tekintünk értéknek, és mit nem? Ahogy az előadásomban érveltem, ezek a kérdések ma éppúgy érvényesek a demokráciákban, mint a diktatúrákban, mert a "fake news" és "post-truth" korszakban is sokan és sokféle okból akarják ezt korlátozni. Pedig a szabad gondolkodás, az oktatás, a kutatás és a tanítás szabadsága nem csak annak elengedhetetlen összetevője , hogy kreatív, nyitott, egészségesen kétkedő, kritikus világszemléletű hallgatók szerezzenek diplomát az egyetemen, hanem - ezen keresztül - a demokratikus és szolidáris társadalomnak is. Úgy gondolom, hogy a felsőoktatás-pedagógiai feladata egyrészt az, hogy elmagyarázza, hogy kinek és miért lehet fontos az oktatás, a kutatás és a tanulás szabadsága, és utána segítsen ennek a gyakorlatba ültetésében. Merthogy ez egy rengeteg hétköznapi dilemmával tarkított terület. Másrészt pedig feladta az is, hogy olyan oktatói-kutatói közösség alakuljon ki amely ezt a szabadságot felelősséggel használja, és a tagjait is ez irányba ösztökéli. Enélkül ugyanis könnyen keletkeznek olyan esetek, amelyek alapot adnak az akadémiai szabadságot korlátozó törekvéseknek, ami viszont mindenkit sújtani fog.
A műhelykonferencián elhangzott előadásokból és opponensi hozzászólásokból Fábri György két gondolatát emelném ki. Az egyik arról szólt, a felsőoktatásnak önmagával kell foglalkozni, nem a külső (nem rajta múló) körülményekkel, mert azokra nincsen ráhatása. A másik pedig azt emelte ki, hogy a foglalkoztathatósággal kapcsolatos készségek mellett (helyett) mennyire fontos feladat lenne a személyiség egészének fejlesztése, mert ez az, amivel más képző intézmény nem foglalkozik.